Beauty and the beast- A szépség és a szörnyeteg

Emlékszel még az első táncunkra?

Az éjszakára, melyen felolvasztottad megfagyott szívemet?

Az éjszakára, melyen egy kedves kis csókkal búcsúztál,

Csak egy szilánknyi szépséget hagyva hátra?

Ó, édesem, emlékszem az éjszakára

A Holdra, és közös álmainkra…

Kezemben remegő kezedre…

Az északi tájakról álmodoztunk

Egy Szörnyeteg csókjával érintettél meg…

Tudom, hogy mindig rólad álmodom

Mindig rólad, és csakis érted

Gyönyöröd maga alá temet

Hangod darabokra szakít

Szeress, mielőtt az utolsó szirom is lehullana!

Ahogy a mindenség lenne

Az óceán végtelensége nélkül,

Úgy lennék én

Ha nem égne benned a szerelem lángja

De mivel szívem már másé,

Szerelmünk véget kell hogy érjen

Bocsáss meg, de többre vágyom annál, amit nyújthatnál nekem

Nem olvastad a mesét,

Melyben minden jóra fordult, miután megcsókolták a békát?

Nem ismered a mesét,

Melyben mindent feláldozok

Valakiért, aki szeretni tudna egy Szörnyeteget?

Bármilyen hideg legyen a szél és az eső,

Én ott leszek, hogy könnyítsem fájdalmadat

Bármily kegyetlen képet festenek a bűn tükrei,

Emlékezz, a szépség Belülről fakad…

Lelkem farkasa mindörökké vágyakozni fog a benned lakozó bárányra…

2008 © Chaser